Z generáció portré fotózás

Visszatekintve önmagamra, azokban az években én szinte még gyerek voltam. Terveket szövögettem és ha megkérdezték mi leszek ha nagy leszek, zavartan, csendesen válaszoltam.
Ök az első digitális nemzedék, akik beleszülettek az online világba, akiknek természetes hogy napi kommunikációt folytatnak a közösségi médiában. Az ő korosztályuk az, aki ha nincs fent valamelyik social media oldalon, akkor nem is létezik. Gyakrabban és gyorsabban használják az online felületeket, mint hogy egy X (65-79 között születettek – vagy Y (80-94 közöttiek) generációs lebonyolít egy telefonhívást vagy megválaszol egy emailt.Nekünk X generációsoknak szinte utolérhetetlen ez a mennyiségű online kommunikáció. Szinte felfoghatatlan, hogy mi az ö életkorukban épp hogy megszoktuk hogy minden lakásban vezetékes telefon van és hogy hordozható telefont is vehetsz magadnak (mobiltelefonok akkortájt kezdtek megjelenni idehaza). Sőt, abban az időben még majdnem minden utcasarkon volt érmés telefon. De hol van az már…

Viszont a Z generáció egy olyan hihetetlenül felpörgött kommunikációs világba született bele, ahol a beérkező napi információ áradat komoly kihívások elé állítja a mai kor emberét, ők pedig azok a fiatalok, akik veszik ezt az akadályt.

És itt van Martin, aki ennek a nemzedéknek az egyik jeles képviselője.

Nagy terveket szövöget, 17 évesen tudja, hogy mit akar kezdeni a jövőjével, és tudja ennek eléréséhez mit is kezdjen önmagával. Street workout (saját testsúlyos) edzéseiben már a vizszintes kitartást is meg tudta csinálni. Na, az pedig már a haladók egyik legmeredekebb gyakorlata. Szóval tényleg nem kispályás ez a srác.

Martin, aki anyanyelvi szinten beszéli az angolt, szabadidejében színházban szerepel, filmes castingokra jár, és ha kicsit el akar csendesedni, akkor gitározik egyet. Fiatal életkora ellenére jó pár területen megmérettette már magát, és remek eredményeket ért el. Jó pár országban megfordult és évekig élt kint Angliában. Sok barátot szerzett magának Nagy Brittanniában is, de a legtöbb indiai srác volt. Kedves szőke hajú srácként pedig olyan indiai akcentust vett fel, ami miatt igen csak értetlenkedtek az emberek. „Egy szöke „hungry” srác, aki indiai angolt beszél?”. 🙂

Édesapja azért hozta el egy portréfotózásra, hogy a különböző színházi, filmes és modell válogatásokhoz legyen friss képanyaga. Sok ruhával és több kiegészítővel érkeztek, és a fiatalember igen profin dolgozott végig. Fehér, fekete papírhátteres képek, különböző beállítások és a műteremben több „élőképes” nem fix hátteres képanyag is készült. Végül azért a gitáros sorozatra esett a választásom, mert itt éreztem azt, hogy a leginkább önmaga tudott lenni. Mikor leült, kicsit elcsendesedett, ráhangolódott a gitárjára, és néhol még azt is elfelejtette hol is van valójában. Itt éreztem legjobban, hogy egy igazi művésszel állok szemben, aki teljesen el tud merülni a feladatában.

És akkor a portréfotózásról

Alig 10 órakor kezdtünk fotózni és majdnem délután 2-kor végeztünk. Martin hihetelen fegyelmezetten, kitartóan dolgott, közben pedig beszélgettünk. Ami átjött ezalatt a pár óra alatt, hogy tudja mit akar az élettől, látja önmagát 5-10 év múlva is. Hihetetlen, hogy az ő korosztálya milyen komoly, érett gondolkodású. A beszélgetés alatt sokszor éreztem azt, hogy nekik azért könnyebb az életük, mert egy olyan világba születtek bele, ahol nincs lehetetlen. Talán rájuk illik az a mondás: „nincs lehetetlen, csak tehetetlen.” Valóban csak azok nem fognak boldogulni ebben a generációból, akik nem akarnak.

Mégis tudom, hogy talán pont emiatt és a túlságosan digitális és személytelen világ miatt nekik sem fog a sült galamb a szájukba repülni. Őszintén csodálom és nagyra értékelem az észjárásukat, a gyorsaságukat és a letörhetetlen céltudatosságukat. Ők a jövőnk, és azt kívánom nekik, érjék el az álmaikat, legyenek egy nagyon boldog nemzedék!